Kovács Gergely:Nő és férfi...

Blog szerkesztője: Szabadi Tibor Gyula
(Technikai okokból visszadátumozva.)

Az EU előírásainak megfelelően tájékoztatom a t. idelátogatókat, hogy adatokat nem gyűjtök, cookikat én önállóan nem használok, ha ilyennel itt találkoznak, azt a blogger tette ide, mert énnekem a cookikra sincs semmi szükségem a nemlétező adatgyűjtéseimhez. A blogom kizárólag egy hitrendszert közvetít, amely az enyém. Aki nem ért egyet az én hitrendszeremmel, amit itt publikálok, az kérem, ne olvassa. Köszönöm, hogy vette a fáradtságot, és beleolvasott. Szabadi Tibor Gyula.


4 saját blog:
1.  Tibor gondolatébresztői - Téma: Ezotéria, és MLM.( http://tibor7.blogspot.com )  Nyelv: magyar
2.  Kérlek, segíts - Téma: Ezotéria a Facebookon ( http://tibor8.blogspot.hu )Nyelv: magyar
3. Lelki ok, testi tünet -Téma: Egészség,Ezotéria,Gyógyítás zenével( http://tibor4.blogspot.hu )Nyelv: magyar
4. Tibor's provoking trouth   ( http://tibor7-english.blogspot.com/ ) Téma:Ezotéria, MLM Nyelv: english

A Facebookon: Tibor Gyula Szabadi, és "Ébredezők" ezoterikus csoport (rengeteg tanulságos megosztással.) Ha ismerősnek jelölsz engemet a Facebookon, vagy jelentkezel a csoportba, be tudlak tenni. Régebben könyvek és CD-k alapján szerkesztettem a blogokat, most pedig ezen írások alapján. Sok ismerősöm ezúton mintegy társszerzőjévé vált, és válik ezeknek a blogoknak. Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni mindenkinek, akinek az írásait átvettem. ♥

Tartalom:

Kovács Gergely írása

1. Müller Péter: Az igazi Férfi

2.  2024.03.05.-ei írásom

1. 


Müller Péter - Az Igazi Férfi

„Az ősi hagyományokban a nemi érintkezés magasztos dolog volt. Manapság már ez is fura számunkra. De még furább, ha az indiai vagy a taoista világ erotikus képeit nézegetjük.
...Szinte alig találni olyat, ahol a férfi teljes súlyával ráfekszik a nőre, leteperi, mint birkózó az ellenfelét, és valósággal megerőszakolja.
A szerelmes pár rendszerint összefonódó lábakkal ölelkezik, egymás mellett állva, mint az összecsavarodó indák, de még inkább úgy, hogy a nő van felül, irányítja az aktust, s szinte „beavatja” az öle alatt fekvő szerelmesét az egység misztériumába.
A hanyatt vágott nő, mint a brutális férfiöröm passzív áldozat, nemcsak az ősi időkben, de még a mai bennszülött törzseknél is olyan megrökönyödést váltott ki, hogy ezt a helyzetet elnevezték „misszionárius póznak”. Ilyesmit ugyanis a nyugati embereknél tapasztaltak először. Később bizonyára már nem csodálkoztak, hogy ugyanazok a férfiak, akik saját asszonyaikkal ilyen „könyörtelenül” ölelkeztek, velük sem bántak kíméletesebben: kifosztották, kipusztították őket, és akik élve maradtak, azokat eladták rabszolgának.
Amikor a Jóskönyvet írtam, sokat tűnődtem azon, hogy az ősi Kínában az egyik legboldogabb jósjel, a „Virágzás” miért néz ki úgy, hogy az Ég lent van, és a Föld fent. Vagyis alul van a férfi-jang és felül a női-jin. Manapság ezt éppen fordítva gondolnánk. A kínai bölcsek szerint azonban ez az optimális állapot.
A Teremtő, a Szellem, a Férfi-jang lentről, a mélyből hat, aláveti magát a nőnek - és a Befogadó, a Föld, az Asszony-jin fölötte van a magasban és uralkodik. Ahol ez a jósjel megvalósul, ott az élet fölvirágzik. Ott jó élni. Oszlik a sötétség, béke lesz, harmónia, az emberek boldogok és minden kivirul.
Ahol pedig fordítva van, ahol az Ég van fönt és a Föld lent - ahol a Férfi maga alá teperi az Asszonyt, ott pangás van. Csőd, kudarc és sötétség.
Mai ésszel ezt nem is értjük.
Hát nem a férfi uralkodik az asszony fölött?
Nem a férfi a Fény, az Ész és a Hatalom - és az asszony az ösztönös Homály és Érzelem és a Szolgálat? Nem az ég van fönt s a föld lent?
A kérdésekre azért nem tudunk felelni, mert ebben a tébolyult és hazug világunkban teljesen összezavarodtak a fogalmak, nem ismerjük már a férfi- és női szerepek valódi értelmét.
Nem az a baj - és ezt elsősorban a sértett férfi olvasóimnak mondom -, hogy évezredek óta férfiuralom van. Hanem az, hogy nem tudjuk, mit jelent igazán férfinak lenni!
A férfiasság eredeti, ősi értelmében áldozatra való képességet jelentett. Odaadást. Hűséget. Megbízhatóságot. Szilárd alapot, melyre építeni lehet.
A család és a közösség számára védelmet. Olyan erőt, mely az önfeladásban, az áldozatban nyilvánul meg. Az igazi férfi önakaratáról lemond, s erejét egy magasabb Akarat, egy eszmény szolgálatába állítja.
Az ilyen férfiakat nevezték valaha hősöknek.
Az igazi férfi nem agresszív. Sőt, éppen ő az, aki önmagában és a világban az agressziót legyőzi. A lovagi erény sohasem a támadás, hanem a védelem volt. Nem a háború, hanem a béke megóvása. És főleg nem a hódítás, hanem a közösség megmentése. A hűség. Ezen alapszik a keleti harcművészet és az ősi szamuráj hagyomány.
A keleti harci művészetekben csakis a védelem a megengedett! A harcost nem támadásra, hanem bölcs védekezésre nevelték, s feladata nem az volt, hogy önmagát, hanem hogy az igazságot, a békét, a becsületet és az igazi értékeket védje meg, akár az élete árán is. „Erős az, aki önmagát legyőzte” - mondja Konfucius.
Az agresszív, hódító, mindenkit legázoló, győzelemre törő, könyörtelen és önző férfi, aki nem az igazságot védi, hanem bosszút áll és rabol, aki a saját érdekein túl senkire tekintettel nincs, nem az Igazi Férfi arca! Ez a torzképe.
Igen, ezek lettünk, uraim: durvák, kemények, karrieristák, nemes eszmények nélkül élők. Elfelejtettük, hogy a legnagyobb férfierény a szelídség, a hűség és az, hogy a magasabbért föl tudjuk áldozni magunkat.
Nem az a baj, hogy „férfiuralom” van - az a baj, hogy nincsenek valódi férfiak. Mi nem azok vagyunk.
Pörgünk magunk körül, mániásan rohanunk nem létező célok felé - de megbízni bennünk, főleg egy életen át, nem lehet.
Ha körülnézel az utcán, sok szép lányt látsz, de alig találkozol már szép férfival. Ez nem csak az én véleményem: rengeteg lány és asszony mondta ezt már nekem. Nem a „jóképű” fiúkról, a szexepilről és a divatról beszéltek. Kigyúrt testet és erőszakos arcot látni. De a férfiszépséghez hozzátartozik valami, ami nem csupán deltás test, divatos kopaszság és rongyos farmer. (Mellesleg érdemes megfigyelni, hogy a színesen öltözött, ápolt nők között miféle jellegtelen ruhákban járnak manapság a férfiak, s külsejükre milyen keveset adnak!)
A férfi szépségének lényege a nemesség. A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta. Mohóság sem tükröződik vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, mely belülről megszépíti a férfit. Még akkor is, ha nem szépnek született. A nemesség nem az agresszív egónak, hanem a fensőbbrendű Énnek a jele egy férfi arcán. Ereje nem durva, hanem finom. Erélyes, de nem erőszakos. Szemében az értelem és érzelem egysége tükröződik. Ilyen arcra mondjuk, hogy korszerűtlen. Nem divat manapság. Ez a baj. Nem a férfiuralom. Igazi Férfi uralma alatt jó lenne élni.
Csakhogy manapság nincsenek igazi férfiak.”

Női és férfi szerepekről, kapcsolatokról

A teljesség keresése

A férfiak és a nők azért hajszolják egymást, mert teljessé akarnak lenni. A férfi, akiből sok alapvetői női vonás hiányzik, olyan nőt keres, aki megadhatja neki azt, amire szüksége van. Igazából olyan nőt keres, aki a belsejéből hiányzik. A nő is magán kívül keresi a férfi aspektust, ami benne szunnyad.

Senkiben sincsenek teljes egyensúlyban a férfi és a női tulajdonságok. Teljessé válni azt jelenti, hogy megteremtjük az egyensúlyt a két aspektus között. Minél készebbek vagyunk egy nő igazi férfi-oldalát, és egy férfi igazi női-oldalát becsülni, annál egészségesebbek lesznek a kapcsolataink. Ha tökéletesek és kiegyensúlyozottak vagyunk, könnyebben találunk olyan partnert, aki hasonlóan tökéletes és kiegyensúlyozott, és aki támogat minket a szolgálatunkban.

Ha két tökéletlen személy jön össze, az eredmény nem az egész, hanem még nagyobb frusztráltság. Két rászoruló ember nem teheti boldoggá egymást. Nagyon elfoglalja őket az a kísérlet, hogy megtalálják a beteljesülésüket. Legyünk óvatosak, ha nagyon kétségbe vagyunk esve. Amíg azt hisszük, hogy valaki „odakint” fog boldoggá tenni minket, addig semmilyen kapcsolatban nem leszünk sikeresek. De ha eljutunk magunk mélyebb rétegeihez, természetesen harmóniába kerülünk a természettel és Isten magasztos személyiségével. Tökéletesebbek leszünk, és nagyobb lesz az egyensúly a férfi és női energiáink között.

Ha két tökéletes személy kerül össze, megvan a lehetőségük, hogy erős kapcsolatot fejlesszenek ki. Se nem túlzottan dominánsak, se nem túl megalázkodók, nem manipulálják egymást kölcsönösen, hogy megtámasszák a saját bizonytalanságukat. Az ilyen emberek nem úgy viselkednek, mint a koldusok, akik olyan valakit keresnek, aki számukra csodát tud tenni. Még ha nem is vonzanak partnert, nem fogják érezni a veszteséget, mert mindent értékelnek, amit az Úr értük tesz. Ahelyett, hogy maguknak akarnának kapni valamit, meg akarják osztani másokkal a teljességüket. Ebben a helyzetben – a maguk módján – olyanok, mint Isten, Isten magasztos személyisége tárházai, akik mindenkinek szeretetet adnak.

Minél teljesebbek leszünk, annál természetesebb módon vagyunk szeretetteljesek és készek az isteni közösségre, mert igazából szerető lények vagyunk, csak ideiglenesen fedettek. Nagyobb teljességet kezdünk tapasztalni, amikor felismerjük belső természetünket, mint szellemi lelkeket, és a kapcsolatunkat az Úrral.

A teljesség keresése során azonban óvatosnak kell lennünk, ne higgyük azt, hogy egészségesebb és kiegyensúlyozottabb vagyunk, mint mások. Ne felejtsük el, hogy mindannyian őrültek voltunk, amikor egyáltalán elfogadtuk a megszületést az anyagi testben. Ez a behatárolt fizikai világ nagyjából és egészében a frusztráltság, depresszió, gondok és sötétség világa. Minden nap örömre és extázisra vágyunk, és tudjuk, hogy ezt valahol el lehet érni. Kétségbeesetten kérdezzük magunkat: „Hol van ez a szeretet?” Magányosnak, depressziósnak érezzük magunkat, tudjuk azt is, hogy valami nincs rendben velünk, mert valahogy nem találjuk meg azt, amit keresünk.

Kifordult nemi szerepek

Mindenkiben különböző arányokban vannak a férfi és női alkotóelemek. Ez a fizikai szinten is nyilvánvaló: minden férfi testében vannak női hormonok, és a női test férfi hormonokat tartalmaz. Nőknek is, férfiaknak is van mellük, és minden különbség ellenére a szaporodás szervei sok tekintetben hasonlóak.

A modern, bűnös kultúra mesterséges, eltorzult szerepjátékba kényszerít a nemek között. A férfi fél attól, hogy érzelmes, együttérző vagy gondoskodó legyen. Mivel a szelíd oldala nem fejlődik ki, nem válik teljes személlyé. A nő feladja az azonosságát, elfojtja az egyéni kezdeményezését, és passzív lesz. Ő sem teljes személy. Ennek az a következménye, hogy a társadalom rendkívül kiegyenlített és töredékes módon működik. Az eltorzulás másik aspektusa mindenekelőtt a nő bántalmazása, mozgó vagyontárgyként kezelik, sőt megfosztják minden polgári jogától – pl. a választói jogtól vagy a saját tulajdonhoz való jogtól. Következésképpen sok nő gyűlöl nő lenni.

A modern kultúrában természetes, hogy a nők a hagyományosan passzív szerepük ellenszeréül a férfiakat utánozzák, agresszívek lesznek, versenyeznek, hogy figyelembe vegyék őket, mint résztvevőket a gazdasági rendszerben. Ez azonban nem orvosság a nemek közötti egyenlőtlenségre. Az agresszív, konkuráló férfiasság, amit a nő utánoz, az igazi férfias tulajdonságok – bátorság, kezdeményezés, megkülönböztető képesség és szeretettel vegyített elszántság – eltorzításai.

Ha a nők megpróbálnak úgy viselkedni, mint a férfiak karikatúrái, elnyomják egyedülálló nőies tulajdonságaikat – intuíció, inspiráció, felvevő képesség – és leértékelik a szerepüket, mint nevelők és a kultúrjavak hordozói. Ezekkel a tulajdonságokkal segíthetnének megmenteni a bolygót. Ha a férfiak torz női tulajdonságokat vesznek fel, és egyre passzívabbak, függőbbek és gyengébbek lesznek, ezzel sem adnak megoldást. Ennek megfelelően az egész társadalom rendezetlen.

E társadalom sok emberéből teljesen hiányoznak a női tulajdonságok, vagy azokat nem akarják kifejezésre juttatni. Ugyanakkor mindenki kárára túlhangsúlyozzák a férfias tulajdonságokat. Egyáltalán az egész világ a női energia hiányától szenved, ami világosan mutatja, milyen félelmetesen kihasználjuk a bolygót.

A lelki élet kétnemű

A lelkileg fejlett emberek természettől fogva „kétneműek,” ami azt jelenti, egyesítik a férfias és a nőies tulajdonságokat. A lelkileg erős nő hatalmas férfi-energiához férhet hozzá, amely lehetővé teszi, hogy elszántan cselekedjen, míg a lelkileg fejlett férfi könnyen megnyilváníthat olyan női vonásokat, mint az alázat és érzelmesség. Amikor lelkileg fejlődünk, átadjuk magunkat az Úrnak, hogy ne az uraljon, amit mások gondolnak rólunk. Ez nem köt a hagyományos nemi szerepekhez, és könnyen kifejezésre tudjuk juttatni azokat a tulajdonságokat, amelyeket a másik nemnek tulajdonítanak. Abban a helyzetben vagyunk, hogy spontán és becsületesen éljünk, félelem vagy hamis szentimentalitás nélkül.

Nem mehetünk Istenhez befejezetlenül. Ez azt jelenti, nem mehetünk haza, ha azt gondoljuk, mi csak férfi vagy nő vagyunk. Ahhoz, hogy fejlődjünk, meg kell értenünk a kétneműséget, ami nemcsak a fizikai testben vagy a szexualitásban nyilvánul meg. Mint már említettem, a társadalom azt szeretné, hogy azt gondoljuk, a szeretet csak szex, és ahhoz, hogy kapcsolatokat tartsunk fenn, szexuálisan kell megnyilvánulnunk. Ne felejtsük el azonban, hogy senki sem hat olyan vonzóan, mint egy lelkileg nagyon fejlett férfi vagy nő. Mindenki szeretne együtt lenni egy ilyen személlyel; ez természetes. De ez nem jelenti azt, hogy ennek nyílt szexuális kapcsolatnak kell lennie.

Ha elkezdődik a lelki fejlődésünk, gondosan meg kell figyelnünk magunkat, el kell kerülnünk, hogy zavart okozzunk másoknak. Ha pl. egy férfi egyre inkább teljes lénnyé válik, megjelenik a női oldala. Lehet, hogy ebben a kezdeti szakaszban a férfi úgy érzi, annyira táplálja a női energia, hogy kétségbeesetten igyekszik azt még intenzívebben tapasztalni. Éberség nélkül hol az egyik, hol a másik nőhöz vonzódik, és úgy érzi, mindenkivel bizalmas kapcsolatba kell kerülnie. Ha nem látja be, hogy ez az érzés a saját nőisége felébredésének az eredménye, lehet, hogy mindenkivel lefekszik. Egy nőnek is lehet hasonló tapasztalata, egy csomó ember vonzza, mert felébredt a férfi-oldala. Ha nem vigyázunk, ott találjuk magunkat, hogy féktelen nemi életet élünk. Megfigyelhetjük ezt a jelenséget pl. sok New Age szervezetben, ahol a férfiak és nők rutinszerűen gyakorolják a „szabad szerelmet.”

Ellen kell állnunk annak az ösztönnek, hogy részt vegyünk a korlátozatlan szexuális megnyilvánulásban. Végső soron csalódást okozunk magunknak és másoknak. Ez a frusztráltság még a homoszexualitás kiváltó tényezője is lehet. Sok nő megunta a szerelmi ügyeket, és panaszkodik: „Az egyetemen kerestem magamnak egy férfit, de nem jött össze. Aztán az irodában kerestem, az sem sikerült. Megpróbáltam egy idősebb férfivel, nem sikerült. Aztán találtam egy fiatalabb férfit, de nem volt jó az se. Aztán egy lelki személlyel próbálkoztam, és megint kihasználtak. Most már elég. Most egy nőt szeretnék.” Amikor a nők azzal próbálkoznak, hogy partnert találjanak, sokan tapasztalhatnak bántalmazást, szidalmazást és kihasználást, és így elvesztik az érdeklődésüket a férfiak iránt. De ebben a helyzetben a nő továbbra is az integráció hiányát tapasztalhatja, hiszen nem marad teljes, ha az uralkodó férfi szerepét játssza, és közben elfojtja a nőiségét.

Férfiak is találhatják magukat hasonló helyzetben, aztán erre a következtetésre jutnak: „Elég ezekből a nőkből. Keresek most egy férfit, valakit, aki hasonló tapasztalatokat szerzett. Legalább abban a helyzetben leszünk, hogy megértjük egymást.” Sokszor csak a férfi-tulajdonságok hiányzanak az ilyen férfiből, ezért könnyen vonzza a másik férfi, akinek domináns jellemvonásai vannak. Tulajdonképpen azt a férfit keresi, aki belőle hiányzik.

A mai társadalomban lehet, hogy sok homoszexuális ember lesz az első, aki eljut a mély spiritualitáshoz, mert ők minden szinten csalódtak. Készek a valódi változásra. Őszinte kapcsolatot szeretnének valami Magasabbal. Semmi esetre sem ítélhetjük el őket, mert a viselkedésük csak kiáltás a szeretet után. Mivel az ilyen kiáltás általában nem a teljes lény fejlődési igényeire irányul, sajnos zavarrá válhat, rendezetlenséget okozhat.

Partner keresése

Bár csaknem mindenki partnert akar, sok ember nehezen talál alkalmasat. A házastársat kereső embereknek jobban tudatában kellene lenniük a prioritásaiknak. Ha elmegyünk bevásárolni, többnyire tudjuk, mit akarunk. Ha nem tudjuk, céltalanul mászkálunk üzletről üzletre, veszünk egy pár haszontalan dolgot, és elégedetlenül megyünk haza. Ugyanígy van ez a partnerkereséssel. Ha csak az egyik embertől a másikig megyünk, anélkül, hogy tudnánk, milyen tulajdonságokat akarunk, végül annál kötünk ki, aki egyáltalán nem illik hozzánk. A legjobb esetben elvesztegettük a sok energiát, és csalódtunk.

Ha egyszer eldöntöttük, mit szeretnénk, akkor rakjuk ki az asztalra az igényeinket, és olyan keressünk, aki azoknak megfelel. A kapcsolat partnerség, csapatmunka, ahol a két fél kiegészíti egymást, miközben a közös célért dolgoznak. Mielőtt egy pár vállalja a kötelezettséget, vizsgálják meg alaposabban a célokat, és nézzék meg, hogy ugyanazt akarják-e. Aki ezt nem teszi meg, annak később komoly problémái lehetnek.

Meg kell értenünk a kapcsolatok lelki aspektusát. Elkötelezett kapcsolatokban a férfiak és nők segíthetnek egymásnak, hogy kölcsönösen fejlődjenek. Ha van egy partnerünk, a partnerünkkel kell tovább lépnünk, vagy meg kell győződnünk arról, hogy a partner velünk halad. Ha mi fejlődünk, de a partner állva marad, akkor komoly problémáink lesznek.

Ha a férfi és a nő nincsenek tisztában a prioritásaikkal, olyan kapcsolatot alkotnak, amely nem működik. Azzal ér véget, hogy mindketten másokkal próbálkoznak, és közben remélik, hogy megtalálják a választ. Ha a kísérlet nem sikerült, elutasítják egymást, és új partnert keresnek. Más körülmények között azok az emberek, akikben nincs elegendő önszeretet, azzal a reménnyel mennek bele a kapcsolatokba, hogy megtalálják azt a szeretetet, amit kívánnak. De mint már említettem, két tökéletlen ember nem érhet el sikert, ha arra használják a kapcsolatot, hogy teljesnek érezzék magukat. Mindketten a másiktól várják, hogy csodát tegyen, és végül mindketten becsapva érzik magukat.

Ha egyszer világosan megértettük, számunkra mi a legfontosabb, nem tagadhatjuk meg az igényeinket csak azért, hogy találjunk egy partnert. Ha mégis így teszünk, később még csalódottabbak leszünk. Legyünk természetesek, hagyjuk, hogy a prioritásaink magukért beszéljenek, és azokat becsületesen beszéljük meg minden lehetséges partnerrel. Nincs értelme azt remélni, hogy a másik megváltozik. Maguk idézik fel a szerencsétlenséget, akik ehhez az elképzeléshez ragaszkodnak. Nem beteljesülés a férfi vagy a nő számára, ha a partner minden alkalommal bosszankodik, amikor ő lelki életet él.

Ne kínozzuk egymást szükségtelenül; van már elég nehézségünk. Olyan partnert keressünk, aki lehetővé teszi, hogy megmutassuk a cselekvő szeretetet, az életet magasabb szinten élvezzük, és a megvalósításainkat megosszuk másokkal. Ne engedjük meg, hogy a magány olyan szövetségbe vigyen, amely képtelen megosztani az életünk legfontosabb aspektusait. Végül csak még nagyobb fájdalmat érzünk, mint az eredeti magány volt, mert a partnerünk nem lesz kész elfogadni azt, amit mi neki adunk. Ha végül belátjuk a törekvéseink értelmetlenségét, azokba valószínűleg már olyan sokat invesztáltunk, hogy a válás tönkretehet. Ilyen tapasztalatokból az emberek egész életre szóló mély sebeket kapnak, és többé nem készek arra, hogy bárkinek is megnyissák a szívüket.

(Bhakti Tirtha Maharaja: A lelki harcos II.)



2.


 Ez is tökéletes írás: 

A teljesség megbomlásának fő-formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek ép úgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja.

Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az igazi életerő. A nő ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgésű eseményszerű: a teremtés templomát úgy tekinti, mit egy uzsonnázóhely, pletyka sarok. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A nő oldottan lebeg az élt mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.

Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szoborszerűen.

A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit bánatait, egész világát belesugározza: a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar: a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jószívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével: a férfi a szeretett nőt saját lényéhez akarja fűzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorára-teljesülését keresi: a férfi a szerelemben a mámorzárt, folyton fokozódó egészét keresi.

Nő és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a nő kiegészítője nem a kiváló teremtő férfi, hanem az arszlán aki folyton sürög és a nőt magával sodorja, újra meg újra elkápráztatja, még ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad: s a férfi kiegészítője nem a kiváló, éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a nő ritkán találja meg egyszemélyben az arszlánt és a családfőt, s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.

A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magába-véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük.

Ha egy nő regényében az „ideális férfi” szerepel: nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfiarcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében szereplő „ideális nő” csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tűzön-vizet át szerelmes a férfi-hősbe, akivel önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul libeg a világban, mit a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.

Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe.

Amúgy észre vehető hogy az egészben megjelenik a kutya is és az egér is :DDDDDDDDDDDDDDDD

X./2024. 03.25.-ei írásom...

Ha jön egy új szerelem pl. a régóta nős férfi meglát valakit, és részéről lesz egy "szerelem első látásra" az vajon miért történik meg vele, miért pont akkor és miért pont vele? (Ennek magyarázata előző életekre vezethető vissza, és rejtett a tudatos elme elől...) Az érzelmek jönnek amit a másik csak tudatalatti szinten viszonoz... Hűség szempontjából nem az érzelem számít, hanem az, hogy mit kezdenek vele. Mindenki felelős minden kapcsolódásban, amely jelen esetben a meglévő párkapcsolat megmérettetése is, és elsősorban a meglévő párkapcsolat okai kerülnek mérlegre. 

Mitől stabil egy párkapcsolat pl. 50 éven keresztül? 50,5 éve vagyok a nejemmel párkapcsolatban! Nem, ez nem elírás! Miért nem képes egy sokkal fiatalabb NŐ a férfit elhódítani? Mi a varázsa még 50 év után is a régi szerelemnek a férfi szemszögéből? A stabilizálódott anyagiak lennének, vagyis a  kényelem lenne? Nem hiszem.

A válaszom a fenti kérdésekre fontossági sorrendben az alábbi 5 pontban foglalható össze -ahol az első pont sokkal fontosabb a stabil párkapcsolat szempontjából, mint a második, a második sokkal fontosabb, mint a harmadik, és így tovább-...: 

1. Ha: A FELESÉG a férjét kezdettől fogva 100%-ban elfogadta olyannak, amilyen, (maximális toleranciával), soha nem kritizálta és ma sem kritizálja. Tehát 100% -os elfogadás a NŐ részéről a férje iránt. (Ez azért döntő jelentőségű, mert a NŐK kb. 10 X annyit beszélnek,  mint a férfiak...) Persze ez a 100%-os elfogadás fordítva is ígaz kell, hogy legyen, ez a dolog kölcsönös..., mert ha nem kölcsönös, akkor a NŐ-t a szokások hamar letérítik erről az útról, és az akár néhány hónap alatt a kapcsolat halálához vezet. ) És a férfi látja mindenütt a környezetében, hogy mindenki kritizál mindenkit. 

Mindenki tudja tudat alatt, hogy építő jellegű  kritika nem létezik,  és a kapcsolatok felbomlásáért 60%-ban ez a tényező a felelős... És néhányan tudatosan is tudjuk, hogy ha a NŐ nem kritizálja a férjét, az maga a boldogság, mert a NŐ kb. 10 X erősebb mentálisan a férfinél és a férfit ezzel lehet igazán motiválni, hogy fejlődjön önként és dalolva, attól a céltól vezérelve, hogy bármi áron meg tudja tartani a NŐ-t. És ha a férfi rááll egy fejlődési pályára, akkor ez miatt MINDKETTEN fejlődnek, és a férfi lassan elkezdi felzárkózását a NŐ-höz. Ez a felzárkózás egész életükben tart, és célja a férfi részéről a Nő megtartása - bármi áron. Akkor van egy kapcsolat nagy válságban, amikor a Nő elmulasztotta felnevelni a férjét, ez állandó konfliktusforrás.. És álandó mentális okokra visszavezethető betegségforrás is egyben. A NŐ első gyermeke mindig a férje, de ez egyik házasulandó félben sem tudatosul. A neveletlen férj elválik, majd többnyire korán a temetőbe menekül... Az 50 éves korosztályban a férfiak fele már a temetőben, míg a NŐKnél ez az arány 20% körül van csak. Mert a NŐK 10-X - 50X többet beszélnek , mint a férfiak, azaz kibeszélik magukból a problémát. A NŐ ösztönösen kibeszéli a problémát, míg a férfi úgy veszi ezt az adást, hogy meg kell oldania egy újabb problémát. Ez a plusz teher a felelőse a férfiak korai halálozásának. (A NŐ ki akarja beszélni a problémát, a férfi pedig minden kibeszélt problémát megoldandóként kezel.)

2. .A második legfontosabb kb. 20%-ban, hogy a NŐ ezt a férfit választja társul, és  a kezdetektől viszont-szerelmes a a férjébe, és ez a szerelem lassan átalakul szeretetté. A szerelem a Nő döntése, a barátság pedig a férfi döntése. Barátkozni lehet bárkivel, -akit akár szerelemmel- szeretünk, de a testi szerelem az olyan tabu, amely, ha illegális, és szószegő, akkor  a lélek megerőszakolásához vezet, és súlyos karmát indukál.  

Amikor a NŐ nem megfontoltan választ, akkor egy sereg ember életét elcseszi(a két házasulandó, a nagyszülők, és a születendő gyermekek, vagyis a felelőssége hatalmas, és helyrehozhatatlan. Egy korábbi írásomból:

"Kedves Férfitársak! Miről lehet megismerni az IGAZIT?: (Kezdetben igaz, majd később igazi!)"

A barátkozás egy régebbi - talán előző életekben meglévő kapcsolat utáni vágy, - ezt érzik mind a férfiak, mind a NŐ-k szerelemként, többnyire tudat alatti motivációtól hajtva. És az az új NŐ, aki új szerelem- "szerelem első látásra" - a férfi életében, és  gyönyörű, és emiatt sok sikertelen párkapcsolata volt, nem képes egy újabb szerelmi vallomást kezelni. Rengeteg sztereotípia lép elő a tudatalattijából, és a barátságot nem képes kezelni. Barátnak nem kell neki senki... Férjanyag, vagy nem, csak ez számít neki. A barátság, ha a felek tudják kezelni, akkor örök, a szépség pedig múlandó. 

A nős férfi által kezdetben szerelemnek hitt barátválasztás felelőssége jóval kisebb, mint a NŐK házastárs választás felelőssége. Ha egy barátság nem önzetlen, és kölcsönös, ... nos, az idővel elhal számottevő hosszútávú következmények nélkül..

Nem kell segítség a hölgynek, majd kínlódik tovább, úgy, mint eddig. Pedig kiktől kaphatna segítséget? Azoktól, akik évtizedek óta stabil párkapcsolatban élnek... És akik évtizedek óta rendszeresen fejlesztik a személyiségüket. Személyiségfejlesztő témában évtizedek óta sokszáz könyvet megvettek, elolvastak, rengeteg CD-t meghallgattak, és rendszeresen - olykor hivatásszerűen jártak személyiségfejlesztő tréningekre... Mert mindig mi teremtjük a körülményeinket, és soha nem fordítva! Amíg ezt valaki nem ismeri fel, nem lehet rajta segíteni, mert az öndicséret mindig büdös! 

De nosza, rajta, hölgyek, urak, lehet újra feltalálni a kereket!

3. A harmadik legfontosabb kb. 10%-ban, hogy ha a férjezett NŐ  boldog, mosolygós, elégedett és hálás a férfinak és az égieknek a bánásmódért, akkor minden pillanatban tudatosodik a férfiban, hogy mennyire szerencsés, és a férfi is hálás a sorsnak ezért. Mert ki az a barom, aki egy boldog NŐ-t lecserélné egy házsártos, kritizáló, megfelelési kényszerítéssel megátkozott fiatalabbra? Nincs ilyen férfi, de ha mégis van, az megérdemli a sorsát!

4. A negyedik legfontosabb kb. 6%-ban, hogy a házastársak MINDKETTEN BECSÜLETESEK KELL, HOGY LEGYENEK... Nemcsak egymással a kezdetektől fogva, hanem mindenkivel. Lehet élni nem becsületesen is! De az bevonzza a betegségeket.

5. Az ötödik legfontosabb kb. 4%-ban, hogy a szexuális életük összhangban legyen. Ha nincs összhang, törekednie kell mindkét félnek, hogy jobb legyen. Gyermekként a NŐt az anyja, a férfit pedig az apja motiválja egész életében elsősorban a példájával, nem pedig a szavaival. "Vizet prédikáló, bort ivó" szülők motivációja itt sem szokott működni. (Amikor az egyik szülő pl. a halála előtt rányomja a terhet a sikeres házastársi szerepben lévő gyerekére, az sokszor katasztrofális következményekkel jár az addig sszexuálisan nagyjából harmónikus házasságra. Ekkor válik el, hogy a pár mennyire szereti egymást. 

Erről az 5. pontról már eleget írtam korábban ugyanebben a blogbejegyzésben. 

Felhasznált irodalom: 

- Csalogány: Ébredés,                                                                    

- Thomas Schafer: Hogyan válik a szenvedés ismét szeretetté? (Férfi és nő a családfelállítás szemszögéből),

- Berentei Ági: Férfi és nő (KAPCSOLATOK KÁOSZA),

- LYNN BUESS: Párkapcsolati számmisztika,

                                       

Győr, 2024. 03.25.                                               Jelen írás szerzője: Szabadi Tibor Gyula